Budapest, Béke utca 63.
Szíve piros-kék volt. Nagy formátumú zenész, akinek slágerré váló dalai a mai napig megőrizték értéküket.
Édesapja a honvédségnél hivatásos tisztként dolgozott, szabadidejében labdarúgó játékvezetőként tevékenykedett. Gábor egyetlen testvére, Kálmán a Vasasnál focizott, először magyar, később olimpiai bajnok lett (Tokió, 1964).
Középiskolai tanulmányait az Irinyi János Gimnázium és Vegyipari Szakközépiskolában kezdte 1961-ben, majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban fejezte be, ahol sikeres érettségi vizsgát tett. Itt ismerkedett meg Pintér Évával, későbbi feleségével, akivel 1966-ban házasságot kötöttek. Két évvel később megszületett lányuk, Adrienn.
Ihász Gábor labdarúgó pályafutását a Vasasnál kezdte, mint korábban bátyja, ám 1967-ben egy rutinvizsgálatnál kiderült, hogy szívproblémái miatt versenyszerűen már nem játszhat tovább, az orvosok eltiltották a versenyszerű labdarúgástól. Ezért gyúró lett a felnőtt focicsapatnál. Később a Vasas felnőtt női kézilabda csapatánál is gyúrói állást kapott.
Második felesége, Hajós Mária, a Vasasnál kézilabdázott. Tőle született fia, ifjabb Ihász Gábor 1981-ben.
Gitározni autodidakta módon tanult meg. Első sikeres dalát, a Kék csillag fenn az égen címűt 1968-ban írta. Szécsi Pál zeneszerzője volt. Hazánk minden jelentősebb városában megfordult a Fonográf, a Kék csillag, az Express és más együttesekkel, Koncz Zsuzsával, Kovács Katival, Korda Györggyel, a Heilig-Eszményi párossal, sőt Szűcs Judit és Máté Péter lemezein is olvashatjuk a nevét szerzőként. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió rendszeres szereplője volt. Két önálló nagylemeze jelent meg életében – az első 1980-ban, a második 1983-ban – s egy halála után, de azt is ő készítette elő. A 'Metronóm 77' fesztiválon a Múlnak a gyermekévek című, S. Nagy Istvánnal közösen írt szerzeménye közönségdíjat nyert.
Mindössze 40 éves volt, mikor unokája megszületett, így ő lett Magyarország első „popnagypapája”.